A Bárány

Kolozsvári első éves diákként az állatorvosi egyetemen sok minden új volt számomra. Messze voltunk még a gyógyítás tudományától, de még azt sem tudtuk, hogyan kell egyáltalán betegségeket felismerni. Az állatorvosin az első évek csak arról szóltak, hogyan is működik rendesen egy élő szervezet, mi a felépítése, melyek azok a biokémiai folyamatok, melyek az életet lehetővé teszik. Miközben a tanárok ezeket az alapvető zoológiai ismereteket próbálták nekünk átadni, nem mulasztották el, hogy egy-egy fontosabb tanáccsal már az első éven felvértezzenek, arra való tekintettel, ami később várhat ránk.

Az egyik ilyen alkalommal arról esett szó, hogy húsvét táján nagy keletje van a bárányhúsnak, igyekeznek is a gazdák eleget tenni a keresletnek. Az állatorvos feladata, hogy a fogyasztók védelmében ellenőrizze a bárányhús minőségét. Mindenekelőtt arról kell meggyőződni, hogy a piacon árult hús csakugyan bárányhús-e? Mindig akadtak ugyanis csalók, akik megnyúzott kutyák húsát próbálják bárányhúsként eladni. Erre mondta a tanárunk: igaz, hogy a bunda hiánya nagyon is hasonlóvá teszi a két állatot, de nézd meg a fogsorát! A kutya ragadozó állat, agyarai vannak. A bárány kérődző, füvet legel. A fogáról lehet leginkább megkülönböztetni a bárányt és a kutyát.

Gyakran szoktuk használni a mondást: „Báránybőrbe bújt farkasok”. Van ennek szentírási megfelelője is: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani.” (2. Kor 11,14-15) A farkas magára öltheti a legszebb báránybundát – előbb utóbb csak elvicsorítja magát.

A nagyobbik gond azonban nem az, hogyan különböztetjük meg a bárányt és a farkast. Az égető kérdés így hangzik: Hogyan vegye fel a bárány a harcot a farkassal? Hiszen a farkas erősebb, ravaszabb, alattomosabb. Úgy tűnik, a báránynak farkassá kell válnia, hogy a farkast legyőzze. Úgy tűnik, a rosszat csak akkor tudjuk legyőzni, ha erőszakkal lépünk fel ellene. De fontoljuk végig: ha a bárány farkas módjára akar harcolni, nem győztek-e máris a farkasok? Hiszen elérték céljukat: egy farkassal több van. Lehet, hogy a báránybunda még rajta van, de a lelke a farkasé. Megtanult marni. „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást!” (Gal. 5,14-15)

Másképpen kell tehát harcolni a farkasokkal: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé!” (Mt 10,16) Nem könnyű bárányként a farkasok közé menni, de tudom, hogy maga a Jó Pásztor járta előttem az utat. „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.” (Jn 10,11) És még van egy fontos dolog. Farkasként nem érezhetem a Jó Pásztor oltalmát. Csak akkor tud engemet megvédeni a pásztor, ha én megmaradok báránynak. „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.” (Jn 10,10-15)

Minden egyes szentmisében halljuk: „Íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” Ez a hitünk adjon erőt, hogy megmaradhassunk mindvégig báránynak a Jó Pásztor oltalmában.

Csont Ede

Reggeli Ima

REGGELI IMA

JÉZUSOM áldj meg engem,

JÉZUSOM áld meg azokat, akikért imádkozom,

JÉZUSOM áld meg azokat, akik értem imádkoznak,

JÉZUSOM áld meg azokat, akik jót tesznek,

JÉZUSOM áld meg azokat, akikkel ma találkozom,

JÉZUSOM áld meg azokat, akik ma meghalnak,

JÉZUSOM áld meg a tisztítótűzben szenvedő lelkeket,

JÉZUSOM alakítsd szívemet a Te szíved szerint.

ÁMEN

Carlo Maria Martini

A következő cikk az olasz Corriere Della Sera-ban jelent meg szeptember elsején Carlo Maria Martini bíboros halálának alkalmából:

http://www.corriere.it/cronache/12_settembre_02/le-parole-ultima-intervista_cdb2993e-f50b-11e1-9f30-3ee01883d8dd.shtml

Angolul megtalálható kivonatosan a New York Times oldalán:

http://www.nytimes.com/2012/09/02/world/europe/cardinal-carlo-martini-criticized-church-soon-before-death.html?_r=3&ref=global-home

Az interjú magyar változata saját fordítás olaszból, ezért az esetleges stilisztikai és kifejezési hibákért előzetesen bocsánatot kérek.

Az Egyház 200 éves lemaradása

 Az utolsó interjú: „Miért nem mozdul meg, miért félünk?”

Georg Sporschill atya, az a jezsuita rendtársa, aki Jeruzsálemben az Esti beszélgetések keretében interjút készített vele és Federica Radice augusztus 8.-án találkoztak Martini bíborossal: «Egyfajta lelki testamentum. Martini bíboros elolvasta és jóváhagyta a szöveget.»

Hogyan látja az Egyház helyzetét?

Az Egyház Európában és Amerikában belefáradt a jólétbe. Kultúránk elévült, templomaink nagyok, szerzetesi házaink üresek és az Egyház bürokratikus gépezete túlnőtte magát, rítusaink és viseletünk pompázó. Vajon ezek a dolgok minket fejeznek ki? (…) A jólétnek súlya van. Olyanok vagyunk, mint a gazdag ifjú, aki szomorúan távozott, amikor Jézus őt hívta, hogy tanítványává tegye. Tudom, hogy nem tudunk egykönnyen elengedni mindent. Sokkal nehezebb viszont olyan embereket találnunk, akik szabadabbak és közelebb állnak felebarátjukhoz. Amilyenek Romero püspök, vagy a vértanú jezsuiták voltak El Salvador-ból. Hol vannak sorainkból a hősök, akiktől erőt meríthetünk? Semmilyen oknál fogva sem kellene őket korlátoznunk az intézmény kötelékeivel.

Ki segíthet az Egyházon manapság?

Karl Rahner atya szívesen használta a hamu alatt alvó parázs képét. Én a mai Egyházban annyi hamut látok a parázson, hogy gyakran elfog a tehetetlenség érzése. Hogyan lehetne felszabadítani a parazsat a hamu alól, hogy a szeretet lángja felloboghasson? Először is meg kell keresnünk ezeket a parazsakat. Hol vannak a nagyvonalú emberek, amilyen az irgalmas szamaritánus volt? Kinek van olyan hite, mint a római századosnak? Kik olyan lelkesek, mint Keresztelő Szent János? Kik annyira nyitottak az újra, mint Szent Pál? Kik olyan hűségesek, mint Mária Magdolna? Azt javasolom a Pápának és a püspököknek, hogy keressenek tizenkét soron kívüli embert a vezetői helyekre. Olyan embereket, akik közel állnak a legszegényebbekhez, akiket fiatalok vesznek körül, és akik új dolgokat tapasztalnak meg. Szükségünk van a tüzes lelkű emberekkel való szembesülésre, ahhoz, hogy a lélek mindenütt kiáradjon.

Milyen eszközöket javasol az Egyház fásultsága ellen?

Három nagyon erős eszközt javasolok. Az első a megtérés: az Egyháznak be kell ismernie a saját hibáit és a radikális megváltozás útján kell járnia, kezdve a Pápán és a püspökökön. A pedofília botrányai arra ösztönöznek, hogy a megtérés útját járjuk. A szexualitást érintő kérdések és mindazok a témák, amelyek a testiségre vonatkoznak, példák erre. Ezek mindenki számára fontosak és gyakran akár túl fontosak. Fel kell tennünk a kérdést, vajon az emberek figyelnek-e egyáltalán az Egyháznak a szexualitásra vonatkozó útmutatásaira. Vajon az Egyház ebben a kérdéskörben még mindig tekintély, vagy a média karikatúrája? A második az Isten Igéje. A II Vatikáni Zsinat visszaadta a Szentírást a katolikusoknak. (…) Csak az tartozhat azoknak a csoportjába, akik hozzájárulnak az Egyház megújulásához, aki a szívében felfogja ezt az Igét, és személyes kérdéseire helyes döntésekkel tud válaszolni. Isten Igéje egyszerű és egy olyan szívet keres társnak, amely Őt hallgatja. (…) Sem a klérus, sem az egyházjog nem helyettesíthetik az ember bensőségességét. Minden külső szabály, a törvények, a dogmák arra szolgálnak, hogy a belső hangot tisztázzák és segítsenek a lelkek megkülönböztetésében. Kinek vannak rendelve a szentségek? Ezek a gyógyulás harmadik eszköze. A szentségek nem a fegyelem eszközei, hanem segítséget jelentenek az embereknek zarándoklásuk idejére és életük megpróbáltatásaiban. Kiszolgáltatjuk a szentségeket azoknak az embereknek, akiknek megújult erőre van szükségük? Gondolok az elváltakra és az újraházasodott párokra, a kiegészült családokra. Ezek külön védelemre szorulnak. Az Egyház tartja a házasság felbonthatatlanságát. Az egy kegyelem, ha egy házasság és egy család sikeresek (…) Az Egyháznak a magatartása a kiegészült családokkal szemben meghatározza a gyermekek viszonyulását az Egyházhoz. Egy asszonyt elhagyott a férje és most talál egy társat, aki gondoskodik róla és három gyermekéről. A második szerelem sikeres. Ha ezt a családot megkülönböztetik, nem csak az anyát zárják ki, de a gyermekeket is. Ha a szülők az Egyházon kívülinek érzik magukat és nem érzik támogatását, az Egyház el fogja veszíteni a jövendő nemzedéket. A szentáldozás előtt így imádkozunk: „Uram, nem vagyok méltó…” A szeretet kegyelem. A szeretet ajándék. Azt a kérdést, hogy az elváltak áldozhatnak-e, meg kell fordítani. Hogyan siethet az Egyház a szentség erejével azoknak a segítségére, akik bonyolult családi helyzetben élnek?

Ön személyesen mivel foglalkozik?

Az Egyház lemaradt 200 évvel. Miért nem mozdul meg? Félünk? Félelem van a bátorság helyett? Mindenképpen a hit az Egyház alapja. A hit, a bizalom, a bátorság. Én idős és beteg vagyok, és a másoktól kapott segítségtől függök. A körülöttem levő jó emberek éreztetik velem a szeretetet. Ez a szeretet erősebb a bizalmatlanság érzésénél, amit olykor az európai Egyházzal kapcsolatosan érzek. Csak a szeretet győzi le a fásultságot. Isten a szeretet. Nekem is van egy kérdésem számodra: te mit tehetsz az Egyházért?